Szükség van egy négyszög alakú sütőformára, aminek az alját kirakjuk (talán nem meglepő módon négyzetes) háztartási keksszel. (A „sarkok” kerekedésénél a magam részéről formára haraptam őket, hogy ne kunkorodjanak fel.)
2 nagy pohár – a felső gyümölcsnek megfelelő ízesítésű – joghurtot összekeverünk egy nagy pohár tejföllel, ízlés szerint ízesítjük még porcukorral, majd egy réteget (az eredeti recept szerint vékonyan, szerintem vastagon) a kekszre kenünk. A kívánt magasságig folytatjuk a rétegezést. (Ajánlott rögtön jó nagy csomag kekszet venni, hogy azon ne múljon, bár 3 réteggel is ugyanolyan finom, mint 4-5-tel.)
Előre is eldönthető (akár a képek alapján), hogy felül joghurttal fejezzük be, vagy már „csupaszon” hagyjuk a kekszeket. De ha hamarabb elfogyna a joghurt, mint a keksz, amiatt semmiképpen nem kell aggódni (mint tettem én), hogy a felső sor keksz is megpuhul-e. Úgy is tökéletes lett.
A gyümölcsöket (ami ideálisan idény, de a célnak megfelelő mirelit, ill. konzerv gyümölcs is csak keveset tud rontani az összértékén) elrendezzük a tetején. Tehetjük ezt akár szabálytalanul, akár követve a kekszek látható, vagy odaképzeld vonalát.
Végül pedig, ha nem akarjuk, hogy a joghurt felkeveredjen, a gyümölcsökre irányítva leöntjük a leírás szerint elkészített tortazselével. (Én az expresszre esküszöm, mert tényleg az!)
Először azt hittem, csak másnap lehet enni, de olvastam egy receptvariációt, miszerint legalább addig várjunk, míg a zselé megköt… (Amint említettem, mi expresszt használtunk…)
Ha igazán kedveskedni akarunk a családtagoknak, akkor néhány napon belül (majd úgy legkésőbb havonta) megismételjük a műveletsort!
