A bermudai nagy szárazföldi csiga egy üres házát találták meg Bermuda fővárosában, Hamiltonban, majd élő példányokat is találtak a szemétben egy közeli sikátorban.
Néhány egyedet a Chesteri Állatkertbe és a Londoni Zoológiai Társasághoz szállítottak egy különleges tenyésztési program indításához. Ennek eredményeként végül több mint négyezer csigát szállítottak vissza és engedtek szabadon a szigeteken – írja a BBC.
A későbbiekben még több csigát fognak szabadon engedni.
Mark Outerbridge, a bermudai kormány vadvédelemért felelős szakembere kifejtette, hogy a faj már nagyon régóta kihaltnak számított, amikor 2014-ben egy férfi besétált az irodájába Hamiltonban és egy friss csigaházat tartott a kezében. “Másnap egy élő állattal a kezében tért vissza. Így csöppentem bele a fajmegőrzési projektbe” – mondta.
A csigák egy kis, de fejlődő populációjára bukkantak egy étterem mögött. A haslábú állatok a szemét között éltek egy nyirkos, nedves sikátorban, négyemeletes épületektől övezve. A légkondicionálóból csepegő víz olyan környezetet teremtett számukra, ahol észrevétlenül létezhettek.
“Kiderült, hogy a műanyagzacskók a legkedvesebb helyek számukra, mivel ezek őrzik meg legjobban a nedvességet, a csigák pedig nagyon érzékenyek a kiszáradásra” – mondta Outerbridge.
A bermudai nagy szárazföldi csiga, mint kiderült, remekül szaporodik fogságban, egy év alatt több ezernyi új csiga kel ki a petékből. “Amikor legutóbb számoltuk őket, nagyjából 13 ezer állat volt, azóta valószínűleg még többen lettek” – mondta Amber Flewitt, a Chesteri Állatkert munkatársa.
A bermudai nagy szárazföldi csiga tagja egy ősi földicsigaágnak, amely több mint egymillió évre visszavezethető vissza. Bár egykor bőségesen éltek a Bermuda-szigeteken, a populáció drámai mértékben lecsökkent a 20. században az ekkor a területre érkezett gyilkos csigák miatt.
A csigákat az északi Nonsuch-szigeten engedték szabadon egy természetvédelmi területen, ahol megfelelő számukra a környezet, és ahol korábban nem találtak arra utaló jeleket, hogy élnének itt a nagy bermudai csigákat megölő fajok.
Egy kisebb vadon élő populációhoz csatlakoznak itt, melynek egyedszáma alig néhány százra tehető. Így a faj ritkábban található meg vadon, mint az óriáspanda vagy a hegyi gorilla – közölte a Chesteri Állatkert.
Néhány kihelyezett egyedet fluoreszkáló jeladókkal látták el, hogy figyelemmel kövessék, hogyan alkalmazkodnak a természethez.
Forrás: MTI
